Nézd, ha figyelsz még és nem vagy túl álmos mesélek neked valamit. Kell hozzá a képzelőerőd és a fantáziád is, hogy életre keljen és testet öltsön a történet, máskülönben csak üres szavak maradnak amik elhagyják a számat. Bár nem is igazán történet ez, sokkal inkább egy varázslatos színes, lüktető, dallamos kép.
Tudod, mondtam már neked, hogy minden hónapnak megvan a saját hangulata és szokása. Ha azt mondom február,mi jut eszedbe? Nekem először is fánkok. Mindenféle barackok, epres, szilvalekváros, cukormázas, színes zsírban tocsogó. Persze, hogy az édesség, hiszen szeretem a hasam, nem tagadom.
Na de látok még egy szobát, egy kisebb termet is magam előtt. Villogó, színes apró fények világítják be, lampionok, lámpafüzérek a falakon. Ezerszínű szalagok mindenütt a plafonról pedig apró pontok, konfettik hullanak alá az emberekre. Varázslatos forgatag ez. Különféle álarcosok, szoknyások, vad sminkek, jelmezek. Valószínűleg a világ sok jelenségével találkoznék, ha elvegyülnék köztük, hiszen innen látom, hogy akadnak szuperhősök, lovagok, állatok, angyalok, ördögök. Egyesekről meg sem tudom állapítani, mivé is váltak.
Mindenki különböző, egy azonban közös vonásuk. Az arcukat egyikőjüknek sem látom. Csupa maszk, festék, álarc. És mind de vidám, boldog, vad és őrült táncot jár, mintha nem félne, hogy bárki is meglátja vagy kineveti. Az áhított önfeledtség járja át a helységet. Ma még mindent lehet bátran. Álmodni, remélni, megtenni amit nem tennének soha, engedni az ösztönnek, belülről jövő nyers vágyaknak. Ma még mindent lehet bátran. Hibázni is. Hiszen holnapra az álarc lekerül, újra önmaguk lesznek és soha senki nem fogja tudni akkor éjjel mit tettek.
Látod, farsangkor válik valóra az emberek álma, hogy álarc mögé bújjanak és valaki mások legyenek. Félelmek, szorongás, elvárások nélküli színtiszta önmaguk.
