brainstorm

Sokan kérdezték, mi a baj, mi nem jó, mi történt? Nehezebb erre válaszolni, mint bárki gondolná. Még az első lépésig sem igazán jutottam el, hogy megfogalmazzam magamban. Megint ez a megfoghatatlan, nyomasztó érzés. De mi ez?
Néha jobb, máskor szinte fizikailag fáj ott benn valami. Valami talán elromlott, meghibásodott, ez lehet az oka. Miért képtelen az ember dönteni, miért hagyja el az energia? Minden erőm felőrlöm ebben a passzív, véget nem érő állapotban. Tavaly is volt ilyen, emlékszem. Akkor az fél évig tartott, most érzem, nem fog addig, de mégis mi van most?
Már megint több a kérdés, mint a válasz, és ha van is válasz, ki mondja meg, hogy helyes-e?
Ilyenkor szinte úgy érzem magam, mint egy csiga, aki ha valami szokatlant, ismeretlent tapasztal, rögtön visszahúzza a csápjait, visszabújik a házába. Mindig a biztonság, a legkisebb kockázat. Szörnyű érzés. Mintha haldokolnál.
Úgy érzem két ember tombol bennem, két ellentét. Az egyik a vidám, bátor, pozitív, a másik pedig az érzékeny, kilátástalan, erőtlen alak. Egyikük mindig felülkerekedik a másikon és élvezi, hogy uralkodhat, ám hirtelen a másik a mélybe rántja és a helyébe lép. Ez a közös bennük. Belülről őröl ez a folytonos harc, itt, ahol senki sem látja. De talán egy józan pillanatban válaszokat találok.